A csőszerelvények gyűjtőfogalmak a csőrendszerben lévő alkatrészekre, amelyeket csatlakozásra, szabályozásra, irányváltásra, áramláseltérítésre, tömítésre és alátámasztásra használnak. Anyaga acél, rozsdamentes acél és műanyag. Szerkezetileg tompa-hegesztett, dugós-hegesztett, menetes és karimás típusokba sorolhatók. Teljesítményük közvetlenül befolyásolja a csőrendszer biztonságát és működési hatékonyságát.
Alkalmazásuk alapján hat kategóriába sorolhatók: csatlakozási típusok (pl. karimák), irányváltoztatási típusok (pl. könyökök) és átmérőváltási típusok (pl. szűkítők). A csatlakozási módok kilenc típust fednek le, beleértve a hegesztést, a menetezést és a bilincseket. A fémes és nem{8}}fémes anyagrendszerek alkalmazkodhatnak a különböző közeg- és nyomáskövetelményekhez, és széles körben használják a petrolkémiai, kommunális mérnöki, atomenergia- és tengeri iparban.
A csőszerelvény szabványos rendszerét kezdetben két nagy rendszerre osztották: európai (DIN) és amerikai (ANSI). Az ISO 7005-1 nemzetközi szabvány mindkettőből integrálásra került 1992-ben. Kína fokozatosan létrehozta a GB/T nemzeti szabványsorozatot, amely lefedi az acél és műanyag csőszerelvények gyártási és vizsgálati követelményeit, és párhuzamosan alkalmazza azokat az olyan nemzetközi szabványokkal, mint az ASME és a DIN, támogatva a globális csővezeték-technológia szabványosítását.
Az acélcsőszerelvények mindegyike nyomó{0}}csapágyszerelvény. A különböző feldolgozási technikák alapján a csőszerelvények négy fő kategóriába sorolhatók: tompa-hegesztett csőszerelvények (hegesztett és varrat nélküli típusokra osztva), dugós-hegesztett és menetes csőszerelvények és karimás csőszerelvények.
